Már említettem néhány nyomdaiparban használt fogalmat, a denzitást, az Lab színrendszert, a dE színinger-különbséget. Ezeket valahogy mérni kell. Aikor mérésre kerül sor mindig felmerül, hogy mit akarunk mérni, hogyan és mivel? Ezt előre tisztázni kell a mérés elkezdése előtt.

Alapjában véve a mérőműszerek analóg módon mérnek, mondjuk a fényáram változását és ezt kell aztán valahogy digitális formába ölteni. Bennünket, mint felhasználókat nem is nagyon érdekel, hogy ezek hogyan működnek, egészen más érdekel. Mégpedig az, hogyan mérjünk? A nyomdákban manapság már nem nagyon van denzitométer, csak spektrofotométer, amit színek mérésénél használunk. A nyomógépek online vagy offline mérőpultjaiban is spektrofotométer van. A denzitást kijelzi, de csak egy formula felhasználásával számolja. A nyomógépek műszerei szkennelő üzemmódban dolgoznak, folyamatos méréssel mérik az ívre felrakott színellenőrző csíkot, azonban szükség van más munkaterületeken és persze sokszor a gépteremben is manuális mérésre, melyhez egy másik műszert használnak. Ha a műszerek folyamatosan ellenőrzés alatt vannak és mondjuk képesek az XRGA szabvány alkalmazására, akkor viszonylag jó dolgunk van, mert ez a szabvány a műszerek közötti eltérés minimalizálására ad lehetőséget. Ettől függetlenül mindig szempont, hogy lehetőség szerint azonos feladatra azonos műszert használjunk és mondjuk a minőségellenőr lehetőség szerint azonos műszerrel végezze a színminták ellenőrzését.

Na jó, de csomó beállítási lehetőség van ezeken a műszereken, és itt van például a polarizációs szűrő használata. Kell vagy nem? A szakma véleménye megoszlik. A nyomat, amikor a nyomógépből kikerül még nedves, azaz a festék nem száradt meg rajta. Ofszet nyomtatásnál a száradás többnyire több óra múlva történik meg, igazából napokig is eltarthat. A nyomatra került festék egy része bekerül a papír rostjai közé, az oldószerek, a nedvesség a száradásnál eltávozik a festékből. Közben a festék színtani paraméterei megváltoznak. A polarizációs szűrőnek az a feladata, hogy a nedves és száraz nyomat denzitását azonosnak mérje. OK, de ez érdekli a megrendelőt? Nem. A megrendelő száraz nyomatot kap és őt az érdekli, hogy azon hogyan néz ki a nyomat. A polarizációs szűrővel a nyomda átveri magát, mert a mérés nem nyújt arra vonatkozólag információt, hogyan változott meg a nyomat színe (színereje), denzitása és más tulajdonságai. Ez tény, a nyomdának magának kell eldöntenie, hogy polarizációs szűrővel mér vagy a nélkül, de tisztában kell lennie a szűrő működésével és reklamáció esetén ezt a gondot kezelnie kell. A nyomda hiába bizonyítja be, hogy ő márpedig milyen remekül dolgozott, mert a polárszűrős denzitás nem változott, ha a nyomat szemmel láthatóan nem jó. Az ilyen szemlélettel az ügyfelet csak elveszíteni lehet.

Egy biztos: mérni kell, a mérés a minőség ellenőrzésének alapja. Viszont nem ér semmit sem a mérés, ha nincs dokumentálva, ami bármikor visszakereshető.

Nem beszéltem még egy nagyon fontos paraméterről, melyet folyamatosan ellenőrizni kell, de erről majd még az ISO 12647-2 szabvánnyal kapcsolatban írok.