Az a baj a mi jó kis napunk sugárzásával, hogy az nem egyforma, teljesen más hajnalban, délben és délután, és más borús időben, zivatarkor is. És pontosan ez a nagy probléma vele, illetve egyes gépmesterkollégákkal, akik egy szín megítéléskor azt mondják: "menjünk ki a napra és nézzük meg ott". Igen, ez egy nagy tévedés, mert egy színt összevetni különböző megvilágításokban nem tanácsos, minden alkalommal mást láthatunk. Egy ismert lakberendezési magazint nyomtunk egyszer és a főszerkesztő/megrendelő reklamált a borító színe miatt. Amikor mondtam neki, hogy ez egy olyan szerencsétlen szín, ami különböző megvilágításokban másképp néz ki, nem fogadta el, ő nem ilyen színt tervezett a borítóra. (Az ilyen színeket mi metamer színeknek hívjuk mellékesen.) Aztán elment, de néhány perc múlva visszajött és azt mondta, hogy igazam van, megnézte a folyosón, ahol besütött a nap és ott már minden rendben volt. Ilyen korrekt megrendelővel ritkán lehet találkozni sajnos. Ez az eset is példázza, hogy a megvilágítások színhőmérséklete más és más. A nyomdaiparban a D50, azaz 5000 Kelvin színhőmérsékletű megvilágítást alkalmazzák a gépteremben, nem megyünk ki a napra, ez alatt kell vizsgálni a nyomatot, de tudomásul kell venni, hogy más megvilágításban másképp nézhet ki az adott szín, ezért gyártanak olyan speciális megvilágításokat, ahol többféle színhőmérséklet alatt lehet tesztelni a megálmodott színt.

Persze semmit sem ér a nyomda szabványos megvilágítása, ha a képeket előállító stúdió vagy szerkesztőség más megvilágítással dolgozik. Akkor már minden felborul, erről azonban később részletesebben is mesélek majd.

Az lenne az ideális, ha pontosan tudnánk, hogy egy adott nyomtatványt milyen körülmények között fognak vizsgálni, olvasni, nézegetni és ahhoz tervezhetnénk meg a színeket. Ilyen azonban sajnos nincs. Néhány esetben tudjuk, hogy az adott anyag mondjuk kizárólag egy nagy áruházláncban kerül ki a polcokra és ott fénycsövek által megvilágítva fogják nézni, de ezekben az áruházakban is többnyire üveg tetőkön keresztül természetes megvilágítással csökkentik az áramfelhasználást, tehát ez sem egyértelmű.

Szerencsére van a szemünknek és az agyunknak egy érdekes tulajdonsága - hiszen a látásért felelős szervünk ez a kettő együtt, a kép az agyunkban jön majd létre, amihez az információt a szemünk szolgáltatja - szóval az egyik ilyen tulajdonság, ami most kevésbé érdekes az, hogy a tárgy távolságára képes fókuszálni. A másik az, hogy képes a világosság vagy inkább mondjuk azt, hogy a megvilágítás erősségéhez alkalmazkodni a pupillánk segítségével. De van még ezeknél is érdekesebb alkalmazkodása, és ez szolgál segítségünkre a színeknél. Amikor a vízpartól hirtelen bemegyünk a nyaralóba és a lehúzott redőnyű sötét szobában a kezünkben maradt magazinra nézünk, teljesen eltorzult színeket látunk. Aztán a szemünk és agyunk, tehát a látórendszerünk alkalmazkodik a megváltozott megvilágításhoz és megint felismerjük, hogy a tetőn a cserép vörös, a fű zöld és az ég kék. Persze tudjuk, hogy ezek a színek nem azonosak a napon látottakkal, de mégis alkalmazkodni tudunk. Ezt idegen szavakkal kromatikus adaptációnak hívjuk. Otthon, az olvasólámpa fénye 2700 Kelvin színhőmérsékletű, sárgás megvilágítás, a nyomdában 5000 Kelvin a színhőmérséklet és a vakító napon ennél sokkal magasabb. És mégis tudjuk mind a három helyen élvezni a nyomat színeit. Ugye milyen fantasztikus a természet? És akkor innen folytatjuk...