Amióta a nyomdaiparból a formakészítés kikerült és egy számítógép meg néhány program segítségével bárki kiadványt készíthet, bizony a nyomdai szaktudás leértékelődött. A szerkesztőségekben készül a tördelés, ahol sokszor nagy mellénnyel és eléggé fentről beszélnek a nyomdában dolgozó mai formakészítőkkel, azaz a montírozókkal. Sajnos ez az állapot még ma is tart, bár javul határozottan a helyzet. Tévedések azonban ma is vannak és még maradnak is.

Nézzük az elsőt, amivel naponta lehet találkozni. Van a PDF és van a PDF/X-1a és másfajta PDF. És ez nagy tévedés. Az Adobe cég nem hozott létre csak egyféle PDF-et, azaz egy olyan formátumot, mely platformfüggetlen és bármilyen operációs rendszer alatt ugyanúgy olvashatók az oldalak. Viszont vannak szabványok, ezekből néhányat a nyomdaipar részére készítettek, s ez a szabvány a PDF egyes tulajdonságait nem engedi, másokat igen. Ebből az is következik, hogy mondjuk a Distiller alatt létre lehet hozni olyan beállításokat, amivel a PDF/X-1a szabványnak megfelelő lesz majd a PDF-ünk, csak tudni kell, mit is takar ez a szabvány. De a PDF, mint formátum csak egy van, aminek vannak mondjuk változatai. Egy nyomdában nincs szükség hiperhivatkozásokra, de CMYK színterű képek kellenek, a webre készített PDF meg tartalmazzon hiperhivatkozást, multimédiás tartalmat és legyenek benne RGB képek. Ilyesmiket vár el az ember. Az a jó a PDF formátumban, hogy testre szabható, de maga a formátum egy, nem készít az Adobe többfélét.