Arról, ami érdekel. Szóval a színekről, a nyomdáról és még sok olyan dologról, ami eszembe jut. Most elsőként például erről:
A nyomdákban PDF-et adnak le gyártásra. De mii is a gyártásra leadott PDF? Forrásanyag vagy megmásíthatatlan "gyártási utasítás"? A legtöbb nyomda nem mer semmit sem csinálni a PDF-fel, mert reklamáció esetén a megrendelő arra hivatkozik, hogy belenyúltak az anyagába. De hivatkozhat erre?
Gondoljunk csak bele mi volt 30 évvel ezelőtt! Megkapta a nyomda a kéziratot legépelve, a képeket dián vagy fekete-fehér fotópapíron és az volt a feladata, hogy csináljon belőle nyomtatványt. A kéziratot kiszedte és a helyesírás szerint a szöveget kijavították. Tehát már itt is eltértek a megrendelő anyagától! A képeket a nyomdaipari fényképész vagy szkenneres feldolgozta a nyomógépekhez illesztett zárt rendszerben. Szó sem volt arról, hogy a forrásanyaghoz nem nyúlhat hozzá.
Ma mi van? Leadja a megrendelő a PDF-et, mert az előkészítés kikerült a nyomdából és azt várja el, hogy ahhoz nem nyúlva az ő igényeinek megfelelő nyomatot kapjon. Pedig az a PDF ugyanolyan forrásanyag, mint régen a kézirat vagy a fénykép volt. A nyomdának az a feladata, hogy ezt a forrást úgy dolgozza fel, hogy az eredmény, a nyomat az ISO szabványnak megfelelő proofhoz a legjobban hasonlítson. Az, hogy ezt milyen műveletekkel éri el, a nyomda belső ügye. A megrendelő akkor reklamálhat, ha a proofhoz viszonyítva az eltérés a szabványoktól jelentősen eltér.
Azt csak halkan kérdezem meg: amikor proofot készítünk, akkor történik valami az állománnyal? Bizony, hogy történik, mégpedig egy színkonverzió és érdekes módon ezt nem kifogásolja senki sem és a proofkészítés folyamatát természetesnek fogja fel. És amikor a RIP feldolgozza?
Arról, hogy mi történik és mi az a hasonlóság, amit a megrendelő elvár, majd még később beszélek.
